Ünnepek Túrmezei Erzsébet versei fényében
Ritka az olyan ember, aki nem szereti az ünnepeket, nem várja a hétköznapok sorának ezt a megtörését. Legtöbbször ezek pihenést, kikapcsolódást, családi együttléteket jelentenek. De nagyon gyakran az, hogy miért is tartunk meg egy bizonyos ünnepet, tulajdonképpen már feledésbe merült. Túrmezei Erzsébet költőnő versei rámutatnak az egyházi ünnepeink tartalmára, lényegére. Karácsonykor a megszületett Megváltó felé irányítják a tekintetet, segítenek meglátni, mit is jelent az ember számára, hogy Isten Fia eljött a Földre. Elvezetnek nagycsütörtök illetve nagypéntek vérverejtékes, töviskoszorús, gyalázós sötétségébe, de megmutatják azt az örömöt is, amit a húsvét jelent, amikor a halálnak végérvényesen be kellett látnia, hogy Istennél senki sem lehet nagyobb Úr és azt a reményt , amit a Szentlélek kitöltetése minden Istent kereső embernek jelent. Olyan úton vezetnek végig Túrmezei Erzsébet versei, amit minden hívő embernek be kell járnia. Istent, a csodát, a kegyelmet mindenkinek meg kell tapasztalni.